 |
hh |
|
|
| | |
|
Saját dolgaim: |
|
|
Mindenki máshogy értelmezi, mindenki másként éli át, mások az elképzelések, a harcok, más a szenvedés, a szeretet, az élet felfogása és az apró örömök átélése. Nem tudhatod, hogy milyen voltál, milyen vagy, mit akarsz, de csak te döntheted el, hogy ki leszel.
Sibill | | |
|
Regényeim |
|
|
| | |
|
Verseim |
|
|
| | |
|
Történeteim |
|
|
| | |
|
Rajzaim |
|
|
| | |
|
~Vélemények...~ |
|
|
| | |
|
Köszönöm |
|
|
| | |
|
Mostani kedvencem...^^ |
|
|
| | |
|
|
|
~ACLA~ |
|
|
ACLA -Az első rész
Sibill 2007.06.20. 18:38
 Nos, itt megismerhetitek a szereplőket, hogy hogyan kezdődött az egész, miként lettek azok, amik:D
ACLA
1. Rész:
Megujult csillagok
A beavatás
Amy és Lucy még mindig egymás mellett ültek szótlanul. Végül Amy megszólalt:
Gondold el…
Hagyjál békén!
Mi a baj? – kérdezte finoman, bár már legalább hússzor mesélte el neki a barátnője a történetet.
Az a hülye matematikatanár nem adta meg a hármast! Pedig 2. 9 volt az átlagom! Hogy az a…
Amy nem is ismert rá. Általában Lucy mindig mosolygott, viccelődött, de most úgy viselkedett, mint egy idegesítő banya. De meg is értette őt, hiszen a matektanár tényleg utálta.
Inkább beszéljünk másról! – jegelte a témát Amy – Gondold el, Peter egész tesiórán engem bámult!
Lucyt láthatólag még mindig zavarta az előbbi téma, de mégis felengedett egy kicsit, látva a barátnője boldogságát.
Tényleg? Mikor nézett? Mosolygott? Na, mesélj!
Az úgy volt, hogy… - viszont nem jutott tovább, mert pont akkor csengettek. Kinézett az ablakon, majd gyorsan kiszaladt ajtót nyitni. A kapu előtt Poppy állt. Dús, szalmaszőke haja a válláig ért, míg kék szeméből sütött a boldogság. Az egész suliban ő volt a legmenőbb lány. Mindig a legújabb divat szerint öltözködött. Most is egy kék topp volt rajta, meg egy őrületesen szép és szexi szoknya. Amy néha irigykedett rá egy kicsit, de ezt soha sem vallotta volna be neki. Ő is követte a divatot, de nem az érdekelte a legjobban. A göndör barna haja a derekáig ért, szürke szemei sem voltak feltűnőek. Egy piros félujjú toppot hordott, meg egy lila szoknyát, ami úgy a combjától ki volt vágva. A haját egy narancssárga kendővel kötötte össze, a lábán pedig egy lilás csizma volt. Ahhoz képest, hogy milyen furcsa darabokat hordott, senki sem szólta le. Ugyanis nagyon jól állt neki.
Miért jöttél? – kérdezte Amy egy kicsit flegmán.
Van egy titkom a számodra! Peter…
Igen?
Végre elérték Amy szobáját. Ott Lucy várta őket mosolyogva. Fekete egyenes haja a lapockájáig ért, de ami különösen boszissá tette, az az, hogy a szeme is fekete volt, a bőre meg szinte olyan fehér, mint a frissen esett hó. Piros nyakbakötős felsőt hordott, amiben kilátszódott a piros pirszingje a köldökében. Egy ugyanolyan csillogós miniszoknya volt rajta, és egy piros szandál. A jobb sípcsontja mellett egy kis piros- fekete izraeli mondást tetovált, ami azt jelentette magyarul: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.”
Tehát ez a három barátnő totál más kategóriába tartozott. Elsőnek Poppy és Lucy ellenségek voltak, de megjelent Amy, és mindent megváltoztatott.
Szia!
Helló!
Na, mi van Peterrel? – tért a tárgyra Amy
Izé… tetszel neki! És ezt biztos forrásokból tudom! – nevetett rá a barátnőjére
Té… tényleg? – kérdezte Amy, mintha nem jól hallott volna. Annyira örült, hogy majd kiugrott a bőréből.
Nem hiszem el! – kezdte előröl a csodálkozást – NEM HISZEM EL!!!
14. 05. 6. Óra. Már mindenki hulla fáradt, de pihenni még nem lehet, mert matek óra van. Amy, Poppy és Lucy egy osztályba jártak. Amy kitűnő tanuló volt, Poppy sem tanult rosszul, inkább neki a tesi volt a gyengéje. Viszont Lucynak pont a matek nem ment. A tanár utálta Lucyt, így mindent megtett, hogy megbukjon szerencsétlen lány.
Lucy! – a tanár ismét őt szólította ki. Így megy minden órán.
Igen?
Hogy tudjuk felismerni a három ismeretlent, ha z2 egyenlő a w15 –en?
- De tanár úr, ezt nem is vettük!
Rendben! Akkor ezen az órán vesszük! Viszont, te, Lucy, kapsz egy egyest!
De miért?
Mert azt mondtam!
Így már világosan látható, hogy Lucynak miért nem megy a matek.
Végre kicsengettek!
Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm!!!
Nyugodj már le, Lucy! – próbálta csitítani Amy
Hogy lehet ilyen szemét?!?
Jaj, nem mondj ilyeneket!
Tudod, én szeretném, ha szeretne a tanár! De nem megy! Bármit csinálok, bármit mondok, sosem jó! Pedig értem az anyagot! Utál a tanár!
Butaságokat beszélsz! Próbáld meg azt, hogy érezd, a pozitív energia kiszáll belőled, és átszáll a tanárba, és me…
Ugyan!! Már annyi pozitív energiát küldtem felé, hogy szinte megfojtottam!
Hirtelen egy elfojtott nevetést hallottak a hátuk mögött. Mindketten hátra néztek, és Hiblart tanár úrra pillantottak, akitől a nevetés is származott. A lányok ijedten meredtek férfire.
Azért még humorom van! – mondta a férfi, és elment.
A lányok még mindig ijedten néztek a tanár hűlt helyére.
Hiblart tanár úr
Micsoda??? – kérdezte Poppy – Tényleg ezt mondtad? Na, jól elintézted!
Kösz a bíztatást.
Hé, Amy, adsz egy kekszet? – Poppy nem akarta tovább firtatni a dolgot.
Óóó… most inkább ne. Olyan kényelmesen ülök itt! Bocs. Vagy talán idevarázsolom neked, jó?
Na, persze! Tehát! Lucy, mit fogsz mondani a tanárnak?
Nem tudom. Talán… - Amy már nem figyelt rá. Az ő szobájába ültek, ahol volt egy kis sarok. Nagyon harmonikus hely lett. Ezt az ötletet onnan vette, hogy egyszer mentek a szüleivel Egerbe, és ott beültek egy indiai teázóba. Amynek nagyon megtetszett, és elhatározta, hogy az egyik szobasarkát kialakítja ilyen teázónak. A gondolatot tett követte, így alakult meg ez a kis helyiség. Mellette volt az íróasztal, amelyik tetején ott csücsült a kekszeszacskó is. Amy felemelte a kezét, egy kekszre mutatott, és arra kérte, hogy jöjjön oda hozzá. Furcsán hangzott, de Amy a saját kis álomvilágában élt, ahol még az ilyen varázslások is megengedettek voltak. Persze még sosem sikerült neki, de mindig újra próbálkozott. Most sem sikerült neki. Elszomorodva letette a kezét, majd tovább hallgatta Lucyt.
…és talán a pozitív energiát úgy értette, hogy…
Amy hirtelen mozgást észlelt. A kekszekre nézett, de nem vett észre semmi különöset. Viszont a lába megérintett valamit. Gyorsan lenézett, majd meglátta a… KEKSZET!
Amy majdnem elájult.
-„Sikerült!” – gondolta magába – „Vagy csak egyszerűen egy véletlen lenne?”
Lucy és Poppy is észrevette, hogy Amy milyen furcsán viselkedik.
Valami baj van? – kérdezte aggódva Poppy, de nem kapott választ. Ehelyett látták, ahogy Amy felemeli a kezét, és erősen koncentrál. A keksz meg ment a kéz után. A két lányban megállt az ütő.
„Ez nem véletlen!” – nézte Amy is ezt a csodát, majd elmosolyodott, és odafordult Poppyhoz. – Akkor kérsz kekszet? – kérdezte tündéri vigyorral az arcán.
Te… te varázsoltál! – kiáltotta a két lány egyszerre. A kísérleti alany még mindig lebegett a levegőben. Lucy megdörzsölte a szemét, mintha nem hinné el.
Hogy csináltad? – kérdezte feltüzelve Poppy
Nem tudom! Csak erősen összpontosítottam. Eddig még sosem sike… - Amynek már nem volt ideje befejezni a mondatot, mert bejött az édesanyja. Ránézett a lányokra, majd a… Amy szinte rekordidő alatt csapta le a kekszet.
Kértek teát? – kérdezte végül a lányoktól
Nem, köszönjük! – felelték kórusban. Amikor az ajtó végre becsukódott, mindhárman kifújták a levegőt. Nem tudtak mit szólni ehhez a furcsa dologhoz, így egy pár perces kínos csönd telepedett le a sarokra. Végül Lucy szólalt meg:
Hé, idevarázsolhatnál egy üveg limonádét is!
Ez komoly ügy! Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? – fakadt ki Poppy
Miért, jobb volt ez a kínos csönd??
Hagyjátok már abba! – csitította őket Amy
dabskg46b1ül.,bõpoiuzt
Másnap a suli előtt ismét találkozott a három lány.
Gondoljátok el, mit álmodtam! – kezdte Amy
Várj! – intette le a barátnőjét Lucy, majd egy pillanat múlva ismét megszólalt – Rendben, elképzeltem, most már mondhatod!
Ha-ha!! Tehát: Tök sötét volt, így nem láttam semmit. Hirtelen viszont egy fénycsóvát pillantottam meg. Odamentem, és megláttam egy fiút, aki éppen futott. Barna haja lebegett a szélben…
Ne ábrándozz itt nekem! Inkább mesélj tovább! – állította meg ismét Lucy
Jól van na! Valaki elől menekült. Hirtelen viszont én lettem az a srác. Égett a tüdőm, de nem mertem megállni. Viszont valaki elkapott engem, és nem tudtam mit tenni. Jaj, lányok, olyan szörnyű volt! Éreztem a félelmét, a fájdalmát, egyszerűen mindent!
Ez aztán a rémálom! – mondta Poppy
De ami a legfurább volt, az az, hogy a fiú nagyon ismerős volt…túl ismerős!
Le tudod rajzolni? – kérdezte Lucy
Na pörsze! Én és a rajz! Te megőrültél?
Jaj, nem csináld már! Állandóan rajzolni szoktál!
Mindegy! Akkor inkább elmondom részletesen, jó?
Felőlem!
Tehát: félhosszú barna haja volt, úgy kb. a füléig ért, bár egy kicsit hosszabb. A szeme asszem kék volt… nem, zöld! Világított a sötétben! Úgy 15- 17 éves lehetett.
Ennyi?
Igen! Még az is csoda, hogy emlékeztem rá.
Én egy szőke, kék szemű, magas, helyes srácról szoktam álmodni! – tréfált Lucy, de csak jeges pillantásokat kapott – mi van, talán tilos viccelni?
Folyt. köv.
By: Sibill
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
