Fagyos felismerés

Minden egyes pillanatban éreztem,
Itt jön már az én igazi végzetem.
Szerelem dúlt, aztán fagyos felismerés,
Mikor rájöttem, hogy mese ez az érzés.

Végig hazudtál, eltemettél, megsirattál,
Sosem tudtam miért, de könnyesen ringattál.
S arcon csapás volt az a zord szó,
Mely elhagyta az ajkadat, s múló,

Eksztázisba vezető néma sikolyok,
Minden, a lelkem, az érzésem elhagyott.
Szívem kettétőrt, majd egyszer egybeforr,
De addig is, kérlek vigyázz rá, és ó,

Majd egyszer visszatérek mosolyogva,
Mert élek, s élni fogok, okosodva,
S gondolva azokra, akik segítettek,
De tudd, az én szívem, örökre a tied.

Sibill