Elolvadsz, amikor először a szemedbe néz. Ezt a pillanatot vártad, hogy végre felfedezzen. Mintha a nap sütne, amikor rád mosolyog. Még ki sem mondja, mit szeretne, s te már megteszed. Kitalálod a gondolatait, mindig megleped valamivel. Ha néha puszit ad, vagy eltűri, hogy te megcsókold, a fellegekben jársz. Még munka közben is rá gondolsz, felidézed arcát, alakját, s azt, amit legutóbb mondott neked. Ő pedig lassan távolodik tőled, már nem igényli a figyelmedet. Te pedig tudod, elvesztél. Amíg élsz, szeretni fogod. Nem is lehet másként, ez eleve elrendeltetett, hiszen a gyermeked. |