Tal�n az els� olyan sz�sszenet, ami val�s szem�lyhez �r�dott...

�veges tekintetemet a sz�m�t�g�p l�gyan vibr�l� monitorj�ra tapasztottam, s az egeret a jobb fels� sarkon l�v� kis x-re ir�ny�tottam. Egy szempillant�s alatt kil�pett, �n meg ott maradtam, a t�nnyel, a sz�vemben l�ktet� f�jdalommal, �s eltorzult arcomon k�nnypatak csordog�lt.

Remeg� kezemmel m�g mindig az egeret markol�sztam, �s egyre jobban beles�ppedtem a s�t�ts�gbe, ami moh�n ragadta el a tudatom optimista fel�t.

Becsaptak. �gy �reztem, fontos vagyok, tal�n v�gre �t�lhetem azt a boldogs�got, amir�l k�r�l�ttem annyit besz�lnek. Ehelyett arcon csaptak, oly sok rem�nyked�s ut�n. Hittem, hogy m�r megfizettem az elm�lt hib�im�rt, �s �j lappal kezdhetek. Hol rontottam el? Vagy tal�n az eg�sz meg sem t�rt�nt, csak az agyam j�tszadozott az �rz�seimmel? � kergetett hazug illuzi�kba, ami ut�n a val�s�g k�p�nyege ezeregy t�k�nt telepedett r�m?

Mosolyogj, mert megt�rt�nt, ezt hallom mindenfel�l, de m�gis, ki tudna ilyenkor �r�lni? Ink�bb az�rt mosolygok, mert el tudom felejteni. T�bbet nem mondom ki a nev�t, t�bbet nem gondolok r�, mintha csak az egyik r�m�lmom t�voli, k�d�s alakja lenne, nem fogadom el a fel�m ny�l� kez�t, egyszer�en mosolygok, �s mindenki biztos lesz benne, hogy minden rendben. Egyszer�en nem besz�lek r�la, �s az olyan, mintha nem is t�rt�nt volna meg.

Bes�pr�m a nagy, s�t�t szekr�nybe, �s csak este nyitom ki, mikor nem kell er�snek l�tszanom. Akkor s�rhatok, v�gtelen ordib�l�ssal, sz�vszaggat� h�pp�g�ssel, addig, m�g el nem nyom az �lom. Majd m�snap �jb�l kezd�dik minden, eg�szen addig, am�g t�nylegesen el nem felejtem. Amikor kinyitom az ajt�t, �s az �rny sz�raz szemekre tal�l. �s soha, de soha nem fogom megengedni m�g egyszer, hogy �gy gy�t�rj�n.


"Most m�lik pontosan, engedem, hadd menjen....nem vagy val� nekem..."