Egyesek szerint kezdek megbomlani. Pedig szerintem ez csupán egy új kezdet.

Ahogy hazatértem, és ledobtam a táskámat az egyik poros sarokba, a tükörhöz lépdeltem, hogy ismét szembetalálkozzak azzal az emberrel, akit csodálok. Barna, hullámos haja lágyan kunkorodik különböző irányokba, és lágyan ringtózik minden egyes lépésemnél. Arca fehér, halvány pírral színezte be a délutáni fagy. Szája vörös, hogy a vértől-e, vagy csak a téli időjárás festette ajkaira, nem lehet tudni. Teste karcsú, erős, mégis törékeny.
Megérintem a nyakát, amitől összerezzenek. Feljebb tolom a szemüvegét, amitől máris jobban látok. Végigsimítom az alkarját, amitől elcsitul a viszketésem. Igen, minden bizonnyal Én vagyok.
Elmosolyodom, és látom, ahogy a tükörkép velem együtt nevet. Lassan, óvatosan megérintem a mutatóujjammal. Hideg, kemény, nem olyan, mint az én testem, hiába folydogál neki is vér az ereiben, hiába néz ki, mint az igazi, csak egy rideg másolat marad, tükörbe száműzve létezése végéig.
Nem úgy, mint Én.
Ugyanolyan mosollyal az ajkamon kilibbenek a helyiségből, mint egy árnyék, olyan nesztelenül. Felemelem elgyötört táskámat, és a fájó vállamra rakom, úgy megyek fel a szobámba. Kényelmesen elhelyeszkedek a puha székben, hátradőlök, és egy elégedett sóhajjal végignézek a kis otthonomon. Megakad a szemem az aszalon lévő apró tükörre, ami ismét elvarázsol.
Olyan furcsa volt belegondolni, hogy ez az Én testem, és azt tehetek vele, amit akarok. Megedzhetem erősre, lehetek vele sportoló, megváltoztathatom az alakját, a színét, az anyagát, mindent, amit csak el tudok képzelni. Ő az enyém, és senki se szólhat bele, hogyan és miként használom, nem igaz?
De nem tennék olyat vele, ami fájna neki. Szeretem, amikor mosolyog, amikor nevet, amikor dühöng, és akkor is, amikor kétségbeesetten hullatja a könnycseppeket. Nem tudom elhinni, hogy ő tényleg én vagyok.

A gondolataim az egekig szárnyalnak, megálljt még én sem parancsolhatok nekik. Az érzéseim is az enyémek, az egész lény, én vagyok. Ilyenkor gondolkozok el azon, hogy milyen szerencsés vagyok.
Kaptam egy testet, ami végigkísér a földi életem során, segít tapasztalatokat gyűjteni a lelkemnek. Nekem csak el kell döntenem, mit szeretnék kipróbálni, milyen utat szeretnék bejárni. Annyi, de annyi álmom van!
Lehetnék színésznő?
Lehetnék modell?
Lehetnék író, akit igazán elismernek?
Lehetnék egy diktátor, aki megváltoztatja a jövőt?
Lehetnék földönfutó, aki talán boldogabb bárki másnál?
Lehetnék egy megvilágosult ember?
És még folytathanám hosszú éjjeleken és nappalokon át.
Ami a legérdekesebb, és talán a legizgalmasabb, hogy bármelyik lehetek. Nincs lehetetlen: akár még egy híres gyilkos is lehet majd belőlem, amit csak szeretnék.
Az élet egy szerep. Kaptál egy testet, egy családot, egy helyszínt... a többi már azon múlik, mennyire nagy a fantáziád. Ha te azt akarod, hogy elindulj, akkor a lábaid meg fognak mozdulni. Ha mosolyogni akarsz, amikor életed legszörnyűbb élményedben van részed, mosolyogni fogsz. Sőt, nevetni.
Kineveted majd azokat az embereket, akik képtelenek kitárni elmélyüket a fizikai képtelenségek felé is. Itt nem az anyag számít, hanem a szellem, az akarat, és a belső erő. Ha én a világ legerősebb nője szeretnék lenni, és ezt az életemet csakis erre szentelném, meg tudnám csinálni. Hiszen ezt az utat is végig kell járnom.
A következő életed újabb lehetőségeket ajánl fel neked, mit vagy elfogadsz, vagy nem. Senki, de senki az ég világon nem veheti el tőled a döntés jogát. Az téged illet, és ugyanúgy, te sem veheted el például tőlem, vagy bárki mástól; csak éld a saját történeted, amiben te vagy a főszereplő.

Pár könnycsepp lüktetve csorog le az arcomról, megcsillanva, ahogy a lámpa kósza fénye megtörik a kis testében. Magam sem tudom, miért sírok. Nem, ez nem rossz, kétségbeesett zokogás, inkább egy pecsét, amivel a döntésemet igazolom. Ha letérek az utamról, ez fog észhez téríteni, és visszacsábítani az eredeti útra. Túlságosan szép ez a történet, hogy elpocsékoljam. Túl sok lehetőséget kínál, és én mindet el akarom fogadni.
Talán nem is kell tükör, hogy erre rájöjjek.

Egyesek szerint kezdek megbomlani. Pedig szerintem ez csupán egy új kezdet.