Az otthonom
Távoli tájak, remete élet Csapkod az ágyú, dörög a villám Nem bírom tovább, hogy így kell élnem Elmegyek én messze, csak el innen.
Kardok hangja tölti be a teret Minden ember fedezéket keres Nem bírom tovább, hogy itt kell élnem, Elmegyek én messze, csak el innen!
Háború dúl, gyilkos az ösztön Én sem vagyok jobb, muszáj ölnöm. Vér szaga izzik, a levegő morog Te jó Isten! Hol vagyok?
Kardok, fegyverek és ágyúk hangja Tölti be az egykor békés teret, De mégis, otthonom itt van, keresem A békét, de mindig visszatérek.
Távoli tájak, remete élet Dörög az ágyú, csapkod a villám Mégis, én itt élek Mert itt van az én hazám!
Sibill |