|
hh |
|
| |
|
Saját dolgaim: |
|
Mindenki máshogy értelmezi, mindenki másként éli át, mások az elképzelések, a harcok, más a szenvedés, a szeretet, az élet felfogása és az apró örömök átélése. Nem tudhatod, hogy milyen voltál, milyen vagy, mit akarsz, de csak te döntheted el, hogy ki leszel.
Sibill | |
|
Regényeim |
|
| |
|
Verseim |
|
| |
|
Történeteim |
|
| |
|
Rajzaim |
|
| |
|
~Vélemények...~ |
|
| |
|
Köszönöm |
|
| |
|
Mostani kedvencem...^^ |
|
| |
|
|
|
~A múlt~ |
|
A múlt(saját)
A múlt fájó emlékei mindig megmaradnak egy meggyötört szívben. Egyedül az oldozhatja fel, ha beismeri ezeket a bűnöket, és kellőképpen megbűnhődik értük. Nekünk nincs kegyelmes, kellemes halál. Nekünk nem jut más, csak a pokol legsötétebb zuga, ahol kellőképpen átérezhetjük a dolgokat, de akkor már késő. Az ember túl későn ismeri el a hibáit. Amikor már nincs visszaút. A fájó emlékek meg mindig megmaradnak, amíg meg nem szűnik létezni a szív. Nincs feloldozás vagy megbocsátás, ez egy kegyetlen játszma, ahonnan - ahogy az előbb mondtam - nincs visszaút. Választanod kell. Vagy velünk jössz, és élvezed a szabadság ízét, amíg teheted, vagy itt maradsz, a múltaddal, és a kárhozást választod. Nem mondom meg, hogy melyik a jó út, a nehéz idők nehéz döntéseket kívánnak. De bárhogy is döntesz, lelked nincs többé, és a pokolra jutsz, bármit teszel. Viszont a te dolgod eldönteni, hogy a megmaradt idődet mire használod fel. De ne feledd! Vannak olyan dolgok, amik a halálod után is megmaradnak. És az nem függ a szív dobogásától, s a testtől. Az a lelkedben marad, és mindig ott lesz veled, ami elfeledteti a múlt fájdalmas pillanatait. Ez a szeretet. | |
|
|
|