Életcél

Amire csak magad tudhatod a választ, mégis, sok külső tényező segíthet...

Te milyen stílusú vagy? - olvasom az egyik elég ismert tiniújság címlapján - Most megtudhatod! - Kiváncsian belelapoztam, és csillogó szemekkel kerestem a hatalmas, 2008-as tesztet. Összesen 5 kérdés volt, és mikor megoldottam, úgy suhant el a jókedv, mint amikor egy ősz falevelet elfúj a szél. Az első kérdés: Melyik színt szereted a legjobban? - Lehetett kettőt választani, ami nekem őszintén egyik sem volt kedvenc. A következő: mi szeretnél lenni? - Dühösen visszaraktam a polcra szennyes, vékony újságot, amit eddig mindig megvettem, drága pénzekért. Rájöttem, hogy igazából senki más nem tudja megmondani, hogy milyen vagyok, ki is vagyok valójában. Még szerény személyem sem. Ezért olyan érdekes és kiszámíthatatlan az élet, amely folytán lassan, óvatosan megismered magad, és rájössz, hogy mi a fontos neked. De lehet, hogy még a legjobb barátnőd is teljesen máshogy ismer meg, egy olyan lányt, aki nem te vagy. Mert aki most vagy, az nem a te igazi éned, vagyis csak a halvány utánzata. Persze könnyebb kimondani, mint elfogadni, viszont mégnehezebb egész életedben tévhitben élni, és már csak akkor feleszmélni, amikor végleg késő.

A lábam lassan térdig kopott, de még mindig megyek a sötét, kietlen sivatagban, egyedül. Sosem lehet tudni, hogy megtalálom-e, amit keresek, mire az utam végetér, viszont mégis megyek. Ha megállnék, többé nem tudnék elindulni. Ha futok, még az út vége előtt elfáradok, és megállok. Ha viszont csendesen mindig lépek egyet-egyet, akkor hamarabb kijuthatok a sötétségből, és sokkal boldogabban. De nem biztos, hogyha kijutok a fényre, amire annyira áhítoztam, akkor boldog leszek mindhalálig. Igazából addig voltam boldog, amíg a cél felé igyekeztem, de mivel közben nem láttam meg azt a sok, érdekes dolgot, így az egész életem, az egész utam csak felesleges gyalogolás lett.

- Csodás ez az éjszaka! - mosolyogtam, miközben a puha fűben feküdtem, és néztem a csillogó, érdekes, titokzatos csillagokat. - Vajon miért fénylenek? Vajon tudják, hogy hamarosan ki fognak égni? Hogy hamarosan felrobbannak, és elvesznek az univerzumban? Hogy utána ismét ilyen fényes égitestek lehetnek? - a gondolataim messze jártak, elrepültek a csillagokhoz, és velük szárnyaltak.

- Nem tudják, hogy mikor. - telepedett le mellém egy ismerős alak - De úgy gondolom, hogy tudják, hamarosan, a jövő bármelyik másodpercében elveszhetnek, és egy új dolgot alkothatnak. - apa volt az. Ő is nagyon szeretett elkalandozni a csillagokkal, és most, hogy egy felhő sem volt az égen, így elénk tárult az egész csodás, fényes, számomra örök csillogás.

- Néha nem értem saját magamat. - mondtam egy kis idő után - A természet annyi csodát tartogat a számunkra, de mi elsiklunk mellettük, és csak az érdekel, hogy megvalósítsuk az álmainkat, viszont, mikor a vágyunk teljesül, rájövünk, hogy az eddigi életünket elpazaroltuk.

- Kicsim - ölelt át gyengéden - Nem sokan gondolkoznak ezekről ilyen fiatalon, így ez is bizonyítja, hogy te már most megérted az élet egyik értelmét.

- Biztos, de szerintem könnyebb majd felnőttkorban észrevenni....

- Nem... - mosolygott rám - Ők már elveszteték a gyermekkorukat is. Élj úgy, hogy mikor az életed végénél jársz, és visszagondolsz a múltbeli önmagadra, akkor ezt tudd mondani: Igen, volt miért léteznem itt!

Apa szavai mélyen visszhangoztak a szívemben. Éljek úgy, hogy semmit se bánjak meg? Az lehetetlen, hiszen szinte minden nap követek el hibákat, amiket azonnal megbánok. De gondolom ez mindenkivel így van... mindegy, elsőnek is felállítom az álmaim hatalmas nagy fellegvárát, és ameddig odajutok, megérthetem, hogy miért küzdünk mindig, amikor sosem lehetünk igazán boldogok. Másokat leszorítani, eltiporni nem az én műfajom, és ha egyszer csak én maradok állva, én győzök, akkor sem lehetek igazán boldog. Viszont ha nem küzdök, elveszítem hamar az utat, és engem fognak eltaposni. Arany középút meg nincsen...viszont egyelőre a saját álmaimra fogok koncentrálni, és megmutatom a világnak, hogy hiába érzem most magamat gyengének, az igazi énem nagyon erős, optimista, célratörő, hatalmas személyiség. Csak ki kell fejlődnie a bábból, hogy csodálatos, fényes, reménységet hozó, boldog pillangó válhasson belőle. Talán ez az élet egyik legfőbb célja.