Fantasy forever!
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
hh
 
Saját dolgaim:
Mindenki máshogy értelmezi, mindenki másként éli át, mások az elképzelések, a harcok, más a szenvedés, a szeretet, az élet felfogása és az apró örömök átélése. Nem tudhatod, hogy milyen voltál, milyen vagy, mit akarsz, de csak te döntheted el, hogy ki leszel.
Sibill
 
Regényeim
 
Verseim
 
Történeteim
 
Rajzaim
 
~Vélemények...~
 
Szavazz!
Mi tetszett a legjobban az oldalon?

A kinézete és a képek
A könyvek és a történetek
A versek és a rajzok
Fantasy forever!
Egyik sem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Köszönöm
Köszike, és lécci majd látogass meg újra!;)
 
Mostani kedvencem...^^
Ez a kép magáért beszél...Köszike, Kita!^^
 
Még egy számláló...

Asszem...
halandó olvassa a lapot.
Jó nézelődést!;)

 
~Azt kívánom...~

„Bárcsak ott lehetnék, ahová való vagyok!”


Anita a lehető leggyorsabban tette meg az utolsó lépéseket, vigyázva, nehogy valakibe beleütközzön. Szinte villámgyorsan támadta le öreg, és nyikorgó padját, majd egy elégedett sóhajjal hátradőlt a székén. A többiek már észre sem vették ezt: megszokták. Anita mindig az utolsó pillanatba esett be, de sosem késett. Mindenki csak egy mosollyal nyugtázta ezt, és egy könnyed kijelentéssel: Egyszer nem lesz ilyen szerencséje!
De ne kalandozzunk el, folytatom is ezt a kis szösszenetet. Szóval a hosszú, fekete hajú, sápadt bőrű, karakteres orrú lány elégedetten nézegette a plafonon lévő apró repedéseket, mikor egy hangos, ijesztő ajtócsapódásra lett figyelmes. Általában nem szokott odafigyelni az ilyen zajokra, de ez a nap más volt. A MA dönti el, hogy túléli-e ezt az izzasztó évet a lányka.
–    Az első óra matematika. Tanultál rá, Anita? - lépett az asztal elé egy szemüveges, magas, gúnyos mosolyú osztálytárs. A főszereplőnk hanyagul felnézett rá,majd lesöpört egy apró porszemcsét a válláról, mintha azt mondaná: ennyi vagy. Csak utána válaszolt.
–    Persze, nincs jobb dolgom naphosszat a könyv felett poshadni, miközben ilyen szép az idő. De minek is magyarázom, mintha a falnak beszélnék, úgy sem értenéd meg. - nézett ki az ablakon. Kint vidáman csicseregtek a madarak, a fák lombjait pár kósza szellő simogatta, az ég festményszerűen, felhőtlenül ragyogott, míg ezt az idilli képet csak néhány kapu felé futó, nehéz táskás gimnazista hangos zihálása zavarta meg.
–    Nem nekem fog fájni a fejem, ha megbuksz, pancserkém! - vettette oda mérgesen a lány, a vastag könyveit szorongatva, mintha attól félne, nélkülük nem lenne élet az élet.
Anita már nem is figyelt rá. A többiekre sem. Egy éven keresztül ezekkel a protekciós, idegesítő, stréber alakokkal volt összezárva, ahol sosem érezte jól magát. Már az első naptól fogva tudta, nem itt a helye, máshol kéne lennie, ott, ahol megbecsülik, ahol igazán szeretik. Nem volt buta, lusta sem, inkább nemtörődöm, és alárendelt. Végtére is nehéz úgy teljesíteni, hogy 34 idegesítően okos lány és fiú lesi minden szavát, már alig várva, hogy valamelyik hibásan kiejtett mondatába beleköthessenek.
Nagyot sóhajtott, miközben még mindig a kinti tájat leste. Hirtelen megint meghallotta a nagy ajtócsapkodást.
–    Istenemre mondom, nem tudnád normálisan becsukni azt a fránya ajtót? Bántott az téged? - fordult a tetteshez, ingerülten, mintha épp a fejét akarná leharapni az ismeretlennek. A fejharapás elmaradt, mivel az ajtó előtt senki se állt. Anita pár pillanatig értetlenül meredt a nagy semmibe, majd ismét sóhajtott. Belül nagyon izgult, ha még ezt nem is mutatta ki, végtére is ez a nap nagyon fontos a számára.
Ismét nyitódott az ajtó, és egy kontyos, a negyvenes évei elején járó, Harry Potteres szemüveget viselő hölgy libbent át rajta, mint egy fagyos lidérc. Szétnézett, mint aki épp a következő áldozatát keresi a tömegben, majd a keselyűszemei meg is találták a célpontot.
–    Anita, kérlek fáradj ki a táblához. Remélem kellően felkészültél. - a lány meglepetten nézett a tompa orrú tanárra.
–    Azt hittem, írásbeli felelet...
–    Hinni a templomba kell! - nevetett, ami egy idő után mélyből jövő köhögéssé vált. Pár pillanat múlva, mikor meg tudott szólalni, rekedtesen, de ellentmondást nem tűrő hangon folytatta. - Miattad fulladtam meg majdnem! Ezért az egész osztály büntetésképp dolgozatot ír! - a gyerektömegen elégedetlen hangzavar söpört végig, majd körmölésre készen elővettek egy lapot, és remegő kezekkel várták a tanárnő kérdéseinek tömkelegét. Anita a leghátsó padban ült, egyedül, de még így is tudta, hogy a legtöbb diák most csillogó szemekkel merednek az előttük fekvő lapokra, és alig várják, hogy teleírják őket.
Most először érezte, hogy valóban okos. Igen, tudta a válaszokat, eleget készült rá, meg amúgy is, imádta a matematikát. Kivéve ennél a tanárnál, mert ez inkább az életéről beszél, mintsem a számokról vagy az egyenletekről. Szóval épp vadul oldotta meg a feladatokat, amikor egy hópihét pillantott meg, ahogy az ablak mögött lassacskán közeledik a végzetéhez. Elsőnek nem is fogta fel, mit látott, pár pillanat kellett hozzá, hogy elérjen az agya jól működő részéhez az információ.
–    Ez nem lehet! Nyár van! - meredt a kinti világra, mintha most elsőnek láthatná a borús égboltot, a csupasz fákat, és a ködöt...várjunk csak! Ködöt? Előbb még szikrázó napsütésnek voltunk tanúja, most meg ilyen hamar beborult?
A kicsiny, fehér hópelyhek lassan szállingóztak lefelé, egymás után, szép sorjában.
–    Hé, Anita, nézd csak, havazik! - fordult hozzá egy ismeretlen lány, széles mosollyal, nagy vörös fürtökkel, és az ablakhoz nyomta az orrát, amitől az bepárásodott. Ennek hatására mindenki elkezdett mozgolódni, egymást lökdösték, hogy a lehető legjobban láthassák e természeti csodát. Anita ijedten nézett körbe. Senkit se ismert, egyedül volt, tele ismeretlen egyénekkel, akik nagyon nem hasonlítottak az osztálytársaira. A tanár, egy alacsony, göndör hajú férfi elsőnek próbálta lehiggasztani az üvöltöző gyerekeket, de a végén egy sóhajjal feladta, és kinyitotta az ablakot, hogy a pelyhek bejöhessenek a kellemes melegbe. Teljesen megvadult a tömeg: csapkodtak, nevetgéltek egy ideig, majd illemtudóan visszaültek a helyükre.
–    Mi a gond? - pillantott Anitára egy srác – Beteg vagy? Olyan csöndes lettél hirtelen...
–    Igen, aggódunk érted! - termett a tanár a lány háta mögé, aki ijedten fordult meg. Mindenki mosolygott rá, de ez igazi, barátságos gesztus volt, amitől muszáj volt neki is elvigyorodnia, szélesen, optimistán, levetkőzve a gátlásait
–    Öt percetek van! - zökkentette ki az álmodozásból az igazi tanárnő orrhangja – Siessetek. - Anita a lapra nézett, ahol már csak egy szerkesztés maradt. Sokáig gondolkozott, vajon ennyire fáradt volt, hogy elaludt, vagy csak szimplán képzelődött-e. Sajnos ezt nem tudta, így még gyorsan nekilátott az utolsó feladatnak. Mikor azt is megoldotta, volt vagy még két perce, ismét eltöprengett. Valóban itt a helye? Valóban boldog volt a képzeletében? Olyan kérdések, amikre áldozat nélkül nem kaphatunk választ, jól tudta.
Remegő kezekkel elővette a radírt, és végighúzta a papíron, elsőnek úgy, hogy alig érintette a peremét, de utána egyre jobban felbátorodott.
–    Itt az idő. Adjátok be a dolgozataitokat! - szólalt meg ismét a nő, és körbejárta utoljára az osztályt, majd megállt Anita padjánál. - Te meg nem csináltál semmit, kislányom?? - lepődött meg, ahogy meglátta az üres lapot.
–    Nem tudtam megcsinálni. - mosolyodott el a lány, titokzatosan.
–    Rendben, akkor majd találkozunk a pótvizsgánál! - húzta el a száját. Anita megcsóválta a fejét, magabiztosan.
–    Nem, nem megyek el  pótvizsgára. Oda megyek, ahová visz a sorsom. - a tanárnő csak hápogni tudott. A többiek is megkövülve meredtek a lányra.
–    Menj csak! Senkinek sem fogsz hiányozni!
–    Úgy is csak kukás lesz belőled! - szólaltak fel jeges megjegyzésekkel a felebarátok. Anita felállt, és kisétált a teremből. Egyenletes, nyugodt lépésekkel. Csak azután gyorsított, amikor meggyőződött, hogy senki se látja. Végigfutott a folyosón, egyenesen a kapuhoz, majd onnan a buszmegállóhoz. A szeme könnyben úszott, mégis örült, hogy meg merte tenni, amire már egy éve próbál bátorságot gyűjteni. Egyik kereszteződéből a másikba rohant, egyre gyorsabban, nem törődve semmivel.
–    Szabad vagyok! - nevetett fel, miközben egy kocsi eszeveszettül rohant felé, majd fékezett, de nem bírt megállni. Egy puffanás, egy elfojtott sikoly, és egy véres hulla. Ez volt Anitának a nagy napja. Végre oda került, ahová mindig is szeretett volna.




A kívánság bevégeztetett.

 
Újdonságok

^^

Jóreggelt mindenkinek! Elég régen frissítettem, de úgy gondoltam, kicsinosítom kicsit az oldalt! Szóval a következő hetekben több újítás lesz :)
A mostani újakból pár:


 - Álmomban - egy apró dallam szöget ütött a fejembe, az érzéssel karöltve pedig sikerült létrehoznom ezt.:)
 - Napló egy fiatal srác mindennapjai, aki kellően unatkozik ahhoz, hogy leírjon mindent. :D
 - Sajnálom - szakítás...vagy nevezhetjük annak, ha a járás meg sem történt? De attól még fáj...

 

 
Aranyköpések
 
Ne lopj! Úgy sem tudsz!:P
A HALÁL könyvébe akarsz kerülni, halandó?
 
Fantasy forever
 
Nicsak, itt mán jártál!
Indulás: 2007-06-20
 
Beszéld ki magad!

 
Tiltó
 
Kedvenceim
 
A volt osztályom:P
 
KMK in Action
 
Tanácsok
 
Bannerek



 

 
Viki szülinapja^^
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre