Elveszítelek

Hányszor álmodtam már meg ugyanazt?
Hányszor képzeltem el, hogy két karodba zársz?
A nap lassan előbújik, itt az alkonyat
Tudom, hogy beteges, de teljesítem, amire vágysz.

Örök életet úgy sem kaphatok, nem igaz?
Minek is az, ha úgy sem tölthetem veled?
Mert te az idők során elhervadsz, meghalsz.
És a halálod után mi lesz veled, velem?

Én élem tovább az életem, mint mindig
Te újrakezded, végre tiszta lappal.
Én itt maradok, élni, búsan sírni
Míg te újra elbújhatsz az álmaidban.

Én is menni akarok,kínzó múltamat elhagyni
Viszont akkor nem lehetnénk végig együtt...
De talán ezért olyan izgalmas dolog élni
Hogy nem tudhatod, mikor maradsz egyedül.

/Örök magányt nem akarok, csak veled.
De egyszer úgy is megunlak, ezt várom mindig
Akkor végre isten veled, végleg elmegyek.
Akkor bánhatod, hogy nem mertél kockáztatni..../

Én bánni fogom, de örömkönnyek lesznek
Azok, amiket a szakításnál ejtek.
De azt tudom, hogy te húzod a rövidebbet.
Amikor eljön az idő, és örökre elveszítelek.

u.i.: Gondolom észrevetted a csöppnyi iróniát a verssorokban... a vers lényege nem más, mint az, hogy nem kell olyan komolyan venni az életet, főleg nem a szerelmet. Inkább dőlj hátra, mosolyogj, és élvezd, hogy ennyi különleges ember és érzelem megfordul a te világodban.