Fantasy forever!
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
hh
 
Saját dolgaim:
Mindenki máshogy értelmezi, mindenki másként éli át, mások az elképzelések, a harcok, más a szenvedés, a szeretet, az élet felfogása és az apró örömök átélése. Nem tudhatod, hogy milyen voltál, milyen vagy, mit akarsz, de csak te döntheted el, hogy ki leszel.
Sibill
 
Regényeim
 
Verseim
 
Történeteim
 
Rajzaim
 
~Vélemények...~
 
Szavazz!
Mi tetszett a legjobban az oldalon?

A kinézete és a képek
A könyvek és a történetek
A versek és a rajzok
Fantasy forever!
Egyik sem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Köszönöm
Köszike, és lécci majd látogass meg újra!;)
 
Mostani kedvencem...^^
Ez a kép magáért beszél...Köszike, Kita!^^
 
Még egy számláló...

Asszem...
halandó olvassa a lapot.
Jó nézelődést!;)

 
~Remény~

Milyen csodálatos a szerelem! A sors viszont a legszebb álomból is rémálmot tud csinálni. Ilyen volt Luna élete is. Mindent elvesztett, ami fontos volt neki. Sosem tudott szeretni, naphosszat sírt. Anyja, apja már nem volt neki, a gyermekotthonból elszökött, és egy kis, nyirkos padlás lett az ő otthona. Iskolába rendíthetetlenül járt, viszont a nagyobbak kinevették és sokszor elverték. Az idő úgy megedzette, hogy mire 15 éves lett, nem voltak szívében érzelmek, nem nevetett, nem sírt, megtanult kegyetlen és realista lenni. Sokszor becsapták, így nem bízott senkiben, visszahúzódó és utálatos lett. Így került be egy gimnáziumba. Nem is hitte volna, hogy az élete gyökeresen megváltozik.

Lassan, óvatos léptekkel közeledett az ajtó felé, majd benyitott. Az összes osztálytársa őt figyelte kiváncsian, majd összesúgtak a háta mögött. Nem szerették, kigúnyolták, mint azelőtt a többiek. Most viszont az egyik lány odament hozzá.

- Szia! Én vagyok az iskolaújság szerkesztője.

- Igen? - kérdezte félvállról, s közben a tankönyveit szedte ki a kicsi, rongyos táskájából.

- Szeretnék veled egy interjúk készíteni...

- Velem? - hirtelen ledermedt. Baljós sejtése támadt - Minek?

- Hallottam, hogy nagyon szép verseket írsz és jól rajzolsz. Szeretném , ha egy-egy művedet bemutatnád, és elmondanád, miből jött az ihlet....Elválalod? - kérlelte a lány. Luna hosszú, fekete haját hátracsapta, majd ismét visszatért a könyveihez.

- Nem. - mindenki ledöbbent

- Miért?

- Úgy sem értenétek. - majd leült. Ekkor bejött egy fiú a terembe. Úgy másodikos lehetett. Barna haja a füléig ért, mélybarna szemei kedvességet és szeretetet sugároztak.
- Ki itt Luna? - kérdezte hangosan

- Ő az! - mutattak rá az osztálytársai. Luna fel sem nézett, teljesen belemerült a történelem könyvébe. Majd lassan felnézett, és egy cseppet sem kedvesen megszólalt.

- Mit akarsz? - a fiú nem számított ilyen ellenséges fogadtatásra

- Nyugi, azért nem kell lenyelni! - nevetett, és Luna orra alá csúsztatott egy füzetet - Ezt elhagytad, gondoltam, odaadom. - a lány elvette, betette a táskájába, majd rátekintett a srácra

- Ennyi?

- Igen...

- Akkor miért állsz még mindig itt? - ekkor az egyik osztálytársa nem bírta tovább.

- Hogy lehetsz ennyire nemtörődöm? Ez a fiú segített neked, illene legalább egy köszönöm-öt mondanod! - förmedt a lányra

- Persze. Ez az egyetlen szó kifejezi majd a hálámat, igaz? - válaszolt mogorván - Elnézést, bocsánat, kérlek, szívesen, köszönöm. Nekem már nem jelentenek semmit ezek a szavak! - folytatta egyre indulatosabban - Az emberek már nem is tudják ezeknek a jelentését!Miért mon.... - ekkor a fiú közbevágott

- Nem kértem, hogy köszönd meg. Nem azért tettem mindezt, hogy haljam ezt a szót. - mosolygott. Luna erre ismét ledermedt majd kiváncsian a fiúra pillantott

- Akkor miért?

- Mert gondoltam örülni fogsz, ha meglesz a füzeted. Nah, szia! - ezzel megfordult és kisétált az ajtón. Luna egyedül maradt a gondoltataival, már nem is érdekelték az osztálytársai rideg beszólásai.
- Hogy örülni fogok? - gondolkozott hosszasan és mélyen, miközben érezte, hogy valami belülről lepattan a szívéről.

 

Luna teljesen megváltozott a következő napokra. Egyre többet beszélgetett a fiúval, egyre többet tudott meg róla, és egyre jobban érezte magát a bőrében. A fiút Odonak hívták(egyes vallásokban a remény istene - a szerk.), és nem régen költözött ide. Luna szívébe ismét visszatért az élet, megízlelhette a szerelem csodálatos érzését. Nem érdekelte senki és semmi, csak egyetlen személy, akit mindennél jobban szeretett. Mindenben egyetértettek, nevettek, egymáshoz simultak, és élvezték a gyönyörű hétköznapokat, amik azelőtt szürkésnek és ködösnek mutatkoztak.

- Luna? - súgta a fülébe a fiú

- Igen? - még szorosabban ölelte át a szerelmét

- Hallottam, hogy verseket írsz. Elolvasnál nekem egyet?

- Nem! - szinte reflexből mondta ki e három betűt. Azonnal meg is bánta, hogy ilyen nyersen, és gonoszul arcába csapta ezt. - Jaj, sajná.....

- Semmi baj - mosolyodott el a fiú - Megértem én, ha majd úgy érzed, akkor szívesen meghallgatom. - Luna nem hitt a fülének. Ez a fiú mindent megért! - gonolta, és még jobban odabújt hozzá.
Az osztálytársa még sokáig kérlelte, hogy had írhasson róla egy cikket, de ő mindig elutasította. Igazából azért, mert nem akart visszaemlékezni. Annyi mindent állt ki, most végre boldog, nem akarta, hogy vége legyen ennyek a fantasztikus érzésnek.

Viszont semmi sem tart örökké. Sajnos nem.

Már majdnem 3 hónapja voltak mindig együtt, amikor....

- Odo! - kiáltott rá Luna - Elég volt! Az utóbbi pár napban olyan szótlan vagy! - végre rászánta magát, hogy kimondja - Már nem szeretsz?

- Jaj, dehogynem! - mosolyodott el a fiú - Csak..... - Lunának hirtelen baljós érzése támadt. Szíve összeszorult, nem kapott levegőt, amikor Odo kimondta:

- Vissza kell mennem Angliába. Sajnálom.

- Ne... - a lélegzete abbamaradt, szívében valami összetört. Egy keserves sóhajnak tűnt ez a szó, mégis, belül egy egész világot rombolt le.

- Nem tudtam, hogy mondjam el.....

- Nem! - rázta a fejét a lány - Nem lehet! Ez csak álom! Nem lehet más! Csak egy rossz rémálom! - egyre hangosabban beszélt, már szinte üvöltött

- Kérlek, ne...

- Hogyan is hihettem volna, hogy jó életem lesz? Hogy a sors kegyes lesz hozzám? Miért? MIÉRT?? - ordított, de nem tudta kiadni a fájdalmát. Próbált sírni, de nem tudott. Meg akarta mutatni, hogy mennyire fáj, de nem sikerült neki. Egy átkozott könnycseppet sem tudott kipréselni, a hosszú évek alatt már régen kisírta magát.

- Nyugodj meg.... Attól még mindig veled leszek, ha még messziről is, de....

- Ezt nem érted! Te vagy az egyetlen, aki.....akit a szívembe zártam, és most téged is elvesz tőlem..... én nem akarok nélküled élni! - suttogra, majd lerogyott a hideg padlóra - Nélküled nem megy.... - a fiú megragadta Luna vállát és erősen megszorította.

- Ne hagyd el magad! Tudom, hogy nehéz, de ezt el kell fogadni!

- Nem. - a fekete haja eltakarta az arcát - Nem fogok ismét beletörődni! - emlete meg a fejét és a fiú szemébe nézett - Nem akarok tovább szenvedni! Nem bírom ki!

- De. Ki tudod bírni. Megváltoztál, újra lesznek barátaid! A sors senkinek sem kegyelmez, hidd el! Próbára teszi a türelmünket és a szívünket, de amennyit elvesz, annyit fog adni a következő években. Ez nem véletlen. Próbára akarja tenni a szerelmünket, hogy megtudjuk, tényleg igazán szeretjük-e egymást, hogy aztán megint összehozzon minket. Tudom hogy nehéz, de bármi történik, mosolyogj vissza, de ha sírnod kell, sírd ki bánatod....

- Én már nem tudok sírni. - mondta enyhe hidegséggel a hangjában - Elvette tőlem az idő és az élet. Egyre jobban érzem, hogy elátkozott vagyok. Nem bírom ki..... nem! Nem! Nem! Nem! Nem! Nem....

- Nem vesztettél el semmit - mosolyogott el a fiú - Csak ez egy olyan dolog, amiért nem tudsz könnyeket ejteni.

- Ez nem igaz! - érezte, hogy a fiú csalódott benne. Szétfeszítette szívét a tehetetlenség és az önutálat. Meg akart halni. Már tudta: Ez az egyetlen esélye.

Aznap este bevett egy rakás gyógyszert, amit az iskolaorvosnál talált. Hirtelen nagyon rosszul lett, a világ forgott körülötte.

- Már csak egy dolog van - suttogta sápadtan, majd bágyadtan Odo háza felé ment. Már csak annyi ereje maradt, hogy becsengessen. Összeesett a kapu előtt, de még hallotta a léptek közeledését, és Odo kétségbeesett hangját.

- Luna! Luna?? Mi történt? Gyorsan hívom a mentőket! - szaladt oda hozzá.

- Már késő - nyögte a lány - Szeretlek - ezzel végleg elájult.
Viszont nem várta őt a megváltás. Egy sötét helyen volt, fények nélkül, ami még nyomasztóbb volt a padlásnál, ahol még egykor lakott. Kétségbeesetten keresett valami kijáratot, de nem talált semmit. Akkor jött rá, hogy mekkorát tévedett.
Hirtelen egy kis fényt látott meg. Gyorsan odaszaladt, és egy fiút pillantotta meg.

- O....Odo! - sóhajtott fel

- Luna! Nyisd ki a szemed! - hallotta a fiú hangját. Lassan kinyitotta a szemét, és hirtelen mennyei fény lepte el.

- Ez a mennyország? - kérdezte. Hallotta, hogy Odo elneveti magát

- Igen. - mondta végül. A nagy fény kezdett eltűnni, és kezdte felfedezni a szerelme körvonalát

- Megmenekült - suttogták az orvosok - Milyen szerencsés kislány!

- Majdnem megölted magad! - nézett szigorúan Odo a lányra

- Tudom. De rájöttem, hogy milyen hülye voltam.

- Örülök neki. - mosolyodott el

- El kell menned, igaz? - végre kimondta

- Igen - lefagyott az arcáról a mosoly

- Nem baj - mosolyodott el - De legalább tudom, hogy várni fogsz rám.

- Két évet kell várnod. Utána visszatérek hozzád. Persze, ha még akkor is szeretni fogsz - mosolyodott el

- Ki tudja? - rántotta meg Luna játékosan a vállát. Lassan felült az ágyon - Két év hosszú idő. De megvárlak - majd elnevette magát - Mint egy romantikus film!

- Remélem, hogy az! - mosolygott ő is - Mert akkor teljesül az álmunk. - s megcsókolta a lányt finoman, kedvesen.

Egy pár nap múlva Luna kimehetett a kórházból, hogy kikisérje szerelmét a repülőtérre.

- Akkor várni fogok rád. - mondta a lány

- Én is - ezzel ismét megcsókolták egymást. Luna még egyszer utoljára megölelte a fiút. - Írni fogok neked! Nem bírsz majd lekoptatni! - mosolygott

- Majd meglátjuk! - nevetett harciasan

A gép hamarosan felszállt, hosszú, fehér csíkot hagyva maga után. Luna még akkor is ott állt, amikor már nem látta Odot. Nem volt szomorú, inkább hálás. Megismerkedett egy nagyszerű fiúval, aki majd egy szép napon eljön érte.
Érezte, ahogy valami rácsöppen a kezére. Nem hitt a szemének; ismét tudott sírni. Ezek búcsúkönnyek voltak, igazi, szerelmes igéretek.

Gyorsan, energikus lépésekkel közeledett az ajtó felé, majd benyitott. Minden szem rá szegeződött.

- Sziasztok! - köszöntötte az osztálytársait kedvesen

- Hallottam, hogy elment a fiúd - kezdte gúnyos mosollyal az egyik lány

- Igen. De semmi sem tűnik el, csak átalakul. - felelte mosolyogva, majd odament az egyik lányhoz

- Lehet, hogy már elkéstem, de ha még áll az az interjú... - kacsintott rá kedvesen

- Komolyan??? - lelkesen elmosolyodott a lány - Köszönöm!

- Nem azért tettem, hogy megköszönd - mosolygott rá - Behoztam egy pár régi versemet meg mostaniakat, ha érdekel....

- Természetesen!
Rájött, hogy mégsem annyira rossz az élet, csak meg kell tanulni a jó dolgokat értékelni. Furcsa, hogy egyetlen egy ember meg tudja változtatni az életünket, de mégis, ilyen a sors. Amennyit elvesz tőled, annyit ad a későbbiek során. Ezt kéne megtanítani az embereknek, hogy bízzanak a holnapban.

- Értem. És az utolsó kérdésem: Mi váltosztatta meg a vélemyényedet és egyben az egész életedet? - kérdezte a lány

Mosoly.
- A Remény.

 

Vége

By:Sibill

 
Újdonságok

^^

Jóreggelt mindenkinek! Elég régen frissítettem, de úgy gondoltam, kicsinosítom kicsit az oldalt! Szóval a következő hetekben több újítás lesz :)
A mostani újakból pár:


 - Álmomban - egy apró dallam szöget ütött a fejembe, az érzéssel karöltve pedig sikerült létrehoznom ezt.:)
 - Napló egy fiatal srác mindennapjai, aki kellően unatkozik ahhoz, hogy leírjon mindent. :D
 - Sajnálom - szakítás...vagy nevezhetjük annak, ha a járás meg sem történt? De attól még fáj...

 

 
Aranyköpések
 
Ne lopj! Úgy sem tudsz!:P
A HALÁL könyvébe akarsz kerülni, halandó?
 
Fantasy forever
 
Nicsak, itt mán jártál!
Indulás: 2007-06-20
 
Beszéld ki magad!

 
Tiltó
 
Kedvenceim
 
A volt osztályom:P
 
KMK in Action
 
Tanácsok
 
Bannerek



 

 
Viki szülinapja^^
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre