Ismét félek a sötétben.
Ismét hátra fordulok
Ismét kínzó lassusággal
A halálomra gondolok.
Ismét égetnek szemeim
Mar a lelkiismeret,
Ismét fáj, hogy látom
Vérben ázott ingemet.
Ismét az a szörnyű bűn!
Mit elkövetni nem szabad!
De hiába bánom mindig,
Önerőből ez nem szakad!
Börtön mögé száműzni..
Nem lehet, nélkülem
Egyek vagyunk, föld és ég,
Együtt bünhődünk, ha kell.
Sajnálom, hogy nem ismersz,
Pedig én jó vagyok,
Csak a sötétség
Ami így itt hagyott .
Szeretnék máshogy élni
Elfeledni a rosszakat
De azokat csak úgy lehet,
Hogy elfelejted önmagad. |