| ~ACLA~ : ACLA - A nedegyik, és egyben ezen a napon az utolsó |
ACLA - A nedegyik, és egyben ezen a napon az utolsó
Sibill 2007.06.20. 18:52
 Nos itt már kezd érdekessé válni a történet...kérlek utána írjatok véleményt!!
Poppy érezte, hogy valami nem stimmel. A negatív energiák szinte folytogatták, és nem tudott ellene semmit se tenni. Végül tollat ragadott, és leírta a bánatát Amynek. Mivel Poppy az ajtó felöli padsorban ült, és Amy az ajtó felöliben, elég nehéz volt levelezni úgy, hogy se a tanár, se Lucy ne vegye észre.
"Mit csináljunk?" - írta remegő kézzel Poppy, és azon imátkozott, hogy nehogy Lucy fülébe jusson(vagy inkább kezébe?) a levél tartalma. Tudta, hogy ő inkább kinevetné, mint hogy jó tanáccsal szolgáljon.
"Nem tudom... talán hagyni kéne.."
"Megőrültél?? Érzem, hogy bajban van, és nem csak ő, hanem mi is!"
"Figyelj, ne félj, Axel erős fickó, meg tudja védeni magát, egyébként is ő mindig keresi a bajt..."
"Kösz, ezzel megnyugtattál!Viszont egyedül nem tudjuk legyőzni ezt a mániákust!" - Ekkor viszont egy hatalmas probléma keletkezett. Úgy kézbesítették a levelet, hogy egy másik írást is felfedezett benne:
"És engem meg ki akartatok hagyni belőle? Ejnye, Poppy, nem hittem volna, hogy ennyire szemét is tudsz lenni..." - A lány iszonyúan feldühödött, ahogy elolvasta a levelet.
"Hogy én?? Te röhögtél volna ki, ha elmondom a problémámat! És nem hallottál arról, hogy nem szabad megnézni, hogy mit írkálok mással???" - Mivel Lucy a középső padsorban ült, így egyszerűen lehetetlennek tűnt, hogy közzéjük álljon.
" Igen, miért is nem röhögtem volna, amikor te megjátszod a szívszerelmest, és egy pár nap múlva ismét egy másik fiúnak csapod a szelet!" - ez viszont nem került Poppy kezébe, mivel hirtelen egy hatalmas ordibálásra lettek figyelmesek.
- Mi a... - a három barátnő gyorsan egymásra nézett. Tehát igaza volt Poppynak!
- Különös - mondta a földrajztanár elgondolkodva - Ez az informatika teremből jött, pedig ott most nem tartanak órát... de biztos csak szerelik. - Sajnos mind a három kém tudta, hogy ez nem szerelő volt; Axel hangját hallották az előbb. Tenniük kellett valamit!
- Nem igaz! - mérgelődött a tanár - Megint el fogyott a kréta! Milyen hetes az ilyen?
- Tanár úr! - vágott közbe a mondokájába - Én szívesen lemegyek érte! - ajánlkozott Amy
- Rendben, gyermekem, de siess vissza! - egyezett bele
- Elnézést...nem mehetnék vele? - nézett könyörgő pillantásokkal a férfire
- Nem! - mondta egyszerűen - Te is siess, leányom!
Így Amy egyedül maradt, hogy megoldja ezt a különös rejtélyt. Amikor a lány elhaladt a padok mellett, Poppy visszahúzta.
- Láthatatlanná teszlek! Vigyázz magadra, hamarosan mi is megyünk! - bíztatta barátnőjét
- Kösz! - majd kilépett a folyosóra - Akkor vágjunk bele!
Amy szíve egyre gyorsabban vert, ahogy közeledett az info- teremhez. Lábai remegtek, míg az izzadság ellepte az arcát. Tudta, hogy láthatatlan, de vajon meddig lesz az?
Gyorsan bepillantott. Elsőnek nem is vett észre semmi furcsát, csak a számítógépek egyenletes zúgását. Lassan fellélegzett, és már készült volna elmenni, amikor egy hatalmas esésre lett figyelmes. Axelt látta meg, ahogy próbál feltápászkodni, de az ember fölé hajol, és elkezdi fojtogatni. Érezte, hogy valamit tennie kell, de földbe gyökerezett a lába. Egyszerűen nem bírt megmozdulni. Majd eszébe jutott a gyűrű.
"Ezzel talán le tudnám bénítani az ellenséget..." - a pasira irányította az ékszert, majd megnyomta a gombot. Pont a bal vállába fúródott a kicsi tű, viszont ezt az izomagyú észrevette. Abbahagyta Axel fojtogatását, és Amy elé pattant, majd lefogta a lányt.
- Nahát, itt van az egyik lány is... - vigyorgott gonoszul.A láthatatlanság abban a pillanatban elmúlt, és Amy hiába vergődött, rúgkapált, csak abban bízhatott, hogy hamarosan hatni fog a gyűrű hatása. A férfin viszont egyelőre semmi ilyen jel nem mutatkozott. Rövid, szőke haja és kékesszürke szeme volt, amiből szinte sütött a jegesség és a gonoszság. Hatalmas, körülbelül 2-3 méter magas lehetett, tisztára, mint egy birkózó; duzzadt izmai fenyegetően csillogott az izzadságcseppektől. Csak egy fekete nadrág és egy szintén fekete póló volt rajta, ami még veszélyesebbé tette a kinézetét. Végül Amy erőt vett magán, nagy lélegzetet vett, és belerúgott a férfi térdébe. A pillanati fájdalom miatt a lány ki tudott szökkeni a pasi szorításából, majd egyenesen Axelhez sietett.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva
- Persze... - próbált felülni - Az interneten találtam egy... - de nem volt ideje elmondani, mert a pasi hamar feleszmélt, és gyorsan a terem másik sarkába dobta Axelt
- Jaj ne! Mit csináljak? Én nem tudok harcolni! - blokkolt le Amy. Viszont Axel gyorsan talpra szökkent, és arrébb lökte a lányt, mielőtt a férfi jól fejen találhatta volna.
- Nem igaz! - sopánkodott - Pont ilyen gyenge lányokat kellett küldeniük értem!
- Hé, mi nem vagyunk, gyenge lányok! - telt ki magából Amy. Axel pont erre várt.
- Akkor mutasd meg! - vigyorgott a lányra, majd letette
- De...hogyan? - majd körülnézett a teremben. Mellette úgy 10 méterre egy hosszú rudat vett észre - Ez az! - gondolta magába, majd villámgyorsan elrugaszkodott. Az izomagyú megpróbálta megakadályozni, de Amy arrébb gurult, mielőtt ismét a fejére üthetett volna, majd gyorsan felállt.
- Véged van! - vigyorgott magabiztosan, és a palinak ugrott. Axel lélegzetvisszafojtva nézte a lányt, ahogy a majdnem 200 kilós emberkét szépen helyre billenti.
- Ezt nevezem! - vigyorgott elégedetten, majd beszállt segíteni neki. Viszont a rúd hamar kirepült Amy kezéből, így egy pár pillanatra sebezhetővé téve a lányt. A férfi ezt gyorsan ki is használta. Megfogott egy rövidebb, de annál nehezebb rudat, hogy végleg megszabaduljon a lánytól. Az elő ütést még ki tudta kerülni Amy, de a második már telibe találta az oldalát. Felüvöltött, és elterült a földön. Látta, ahogy Axel elébe ugrik, és gyorsan kiment őt a szorult helyzetéből, de a hatalmas fájdalom miatt még ennek sem tudott örülni. Érezte, hogy hamarosan el fog sötétedni előtte a világ, de nem tudott mit tenni. Egy pillanatra elbóbiskolt, majd Axel hangját hallotta meg. Felnézett, és látta, ahogyan a fiú is eszméletlenül csapódik a falhoz.
- Ne, Axel! - sikította Amy kétségbeesetten, amikor látta, hogy a férfi közeledik hozzá - Valakiiii.... - de az utolsó kiáltása már csak halk suttogássá alakult. Ijedten nézte, ahogy a hatalmas rudat a levegőbe emeli.
- Véged van, te kém! Most már nem győzhetsz! Itt az életednek a vége! - nevetett a férfi, majd előre lendítette a kezét....
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
