Állj! - álltam kettejük közzé. Az egykori megmentőm lesz a végzetem. Ezt már előre tudtam. A szemében már semmilyen emberit nem láttam. Szóval ez az igazi éne. A vámpírok csakis rosszak lehetnek. Talán igazat mondott a tanárunk. Mindegyik állat, és úgy is kell viselkednünk velük. Nos, ha Starg egy medve lenne, vagy egy oroszlán, csak-csak el tudnék bánni vele. De a vámpírok... Ekkor eszembe jutott a paprika-spray. Talán az a megoldás! Remegő kézzel elővettem a kis üveget. Még sosem használtam. Lehet, hogy a szemembe fogom irányítani. De már nem érdekelt. Éreztem a srác félelmét. Segítenem kellett neki! A vámpírok mind gyilkosok!!!Ráirányítottam a sprayt. - Ha most nem állsz meg, búcsút vehetsz a látásodnak! - figyelmeztettem. Olyan lettem, mint Cristy. Nem éreztem sajnálatot irántuk. Ekkor Starg megállt. Visszatért belé az élet. Nagyot sóhajtva letettem a sprayt. Ekkor megszólalt valaki a hátam mögül.

Hé, miért avatkozol közbe? Épp vámpírrá akart tenni!

Micsoda? - ránéztem Stargra – Ha minden idiótából vámpírt csinálsz, akkor....

Nem vagyok idióta! Ha vámpír lehetnék, akkor én lennék a világ ura! - ha egy képregénybe lettem volna, egy nagy vízcsepp csúszott volna le a fejemen. De hülye! Hülye, hülye, hülye!!

Na persze, és akkor szabadon molesztálhatnád a lányokat, igaz?

Én ezt nem mondtam – elmosolyodott. Stargra néztem.

Hogy lehetsz ennyire... - de ő nem is figyelt rám. Valamit nézett. Idegesebbnek tűnt a megszokottnál.

Mi az?

Ja, bocs. Ő felajánlotta magát, én meg éhes voltam... - mosolyogva nézett rám

Mi van? Nem azt mondtam, hogy szívd ki a vérem, hanem azt, hogy tegyél vámpírrá!

Tényleg? Azt nem hallottam.

MI????? - a fiún didergés futott végig. Rám nézett, majd ismét Starg -ra. - Ezért elmondom a tévéseknek, hogy vámpírok vannak! - A vámpír ránézett, nagyon gonoszan. Egyenesen a szemébe. Az ő szeme világító zöldre változott. Nagyot nyeltem. Hipnotizál. A fiú a levegőbe emelkedett, majd leesett eszméletlenül. Starg szemében is abbamaradt a csillogás. Elmosolyodott, pont annyira, hogy kilátszódjon a szemfoga.

Legalább lesz vacsi! - nagyot sóhajtottam. Egy több mint ezer éves vámpír ilyen könnyedén veszi a dolgokat. Na igen, így maradhatott életben. Kezdtem megkedvelni, de eléggé tartottam tőle. Mégis vámpír! Még most is kísért az az éjszaka. Amikor elsőnek láttam őt a vámpír valójában. Aki így látta, még nem élte túl. Ezt megtiszteltetésnek veszem. De Cristy mindig azt mondta, hogy nem szabad bíznunk, bármilyen kedvesek lennének is. Vagyis csak mostanában mondhatta, hiszen nemrég tudtam meg, hogy egyáltalán léteznek. Iszonyodtam tőlük, és szerettem azokat a könyveket, ahol legyőzték és megölték őket. Mindig azt hittem, hogy ez a happy end. A goni vámpírok tűnjenek el a helyszínről, halljanak meg végre, stb....

Baj van? - kérdezett rám a vámpír. Hirtelen kirázott a hideg.

Nincs semmi. - hazudtam. Egy ezer éves vámpírt nem lehet becsapni, ezt tudtam jól. De minek jártassam a szám, ha úgyis tudja?!?

Tudod, nem önszántamból lettem vámpír. - nézett rám kedvesen. Ezen meglepődtem.

Hanem?

Vámpírgyilkos voltam. Amíg...

Meg nem öltek.

Igen. - bólintott. - Volt egy hatalmas vámpír, aki bosszút akart állni rajtam. Utáltam őket, viszont csak így élhettem túl....

Inkább ezt választottad?

Nem volt választásom.

Dehogynem! Én sosem lennék vámpír! Inkább meghalnék! - elmosolyodott, és a kezét a fejemre tette.

Tiszta nővéred. - kibontakoztam az „öleléséből”. Nem szeretem, ha állandóan a tesómhoz hasonlítanak. Teljesen más vagyok, azt sem bírom, ha én vagyok a rossz, de azt sem, ha Cristyt ócsárolják.

Nem vagyok ő! Például sosem lettem volna képes elhallgatni a testvérem elől egy ilyen fontos dolgot.

Most őszintén! Te mit tettél volna, ha tudod? Állandóan féltél volna, nem igaz? - .... igaza van. de akkor is! Nem tudja, hogy mi van közöttünk. Azt hittem, hogy mindent elmond nekem! Ekkor viszont egy alakra lettem figyelmes.

Nézd! - mutattam délkeleti irányba. Ő előhúzta a kardját és várt. A gyanús személy az egyik bokorból ugrott elő. Starg már a torkához tartotta a kardot.

Hé, nyugi Starg! - nyafogott a pasi.

Már megint te? - sóhajtott

Igen. - taszította le az éles fegyver a torkáról – nem is örülsz nekem?

Tegnap hol voltál? - kérdezte gonosz vigyorral a vámpír

Izé... dolgom volt... - vakarta meg a fejét a férfi

Tényleg? - egyre közelebb került az éles szemfog az idegen nyakához.

Nyugi, hegyesfog! Viszont hoztam neked valamit... - erre Starg hátrább lépett. Láthatólag dühös volt. Nagyon dühös.

Nos, itt van. - nyújtott át egy kardot – Ja, meg az emberek elkaptak egy ifjú vámpírt. Úgy 1 éves lehetett. Így már van bizonyítékuk, hogy vannak vámpírok.

Mit akarnak?

Ellenszert.

Nevetséges. Mi már meghaltunk. Már csak a pokol vár minket. - nagyot sóhajtott – hát ezt is megértem!

Talán találnak gyógyírt. De ha nem...

Akkor ki akarnak majd pusztítani. - elmosolyodott – Már túl késő.

Micsoda? - léptem közbe

Ki ez a lány? - nézett rám a férfi. Starg nézése egyből elárult valamit. - Egyébként engem Heplernek hívnak. Szólíts nyugodtan Hep-nek. - mosolygott

Amely. - mutatkoztam be én is. Fekete hajam belelógott a sötétbarna szemembe.

Hasonlít rád. - vigyorgott Stargra Hepler – Csak nem valamelyik rokonod?

NEM! Nem vagyok vámpír! - tiltakoztam

Tudom, de attól lehet az egyik ősöd...

Elég nekem egy vámpírvadász tesó... - bőgni szerettem volna. Valahogy nem bírtam ezt a furcsa dolgokat. Félek, hogy vámpírok között... én is azzá válok. Az lenne a beteljesült álom. Ez egy olyan fertőzés, mint az AIDS. Gyilkol. Öl. És gyógyíthatatlan.
Tényleg! Vajon ha egy vámpír elkapja az AIDS – t, akkor belehal? De már előtte is halott, úgyhogy...

Vámpírvadász? Csak nem Cristall?

Eddig csak ÉN nem ismertem?!?!? - förmedtem rá. Annyira ideges voltam, hogy egyszerűen nem bírtam magammal. Közelebb léptem hozzá, és belenéztem az éjkék szemébe.

Te jó ég, ez a csaj szemmel gyilkol! - próbált viccet csinálni Hepler

Ez jobb, mint a foggal. Így nem tapad vér hozzám. - ezzel sarkon fordultam és elmentem. Nem hívtak vissza. Nem is mentem volna. Még messziről hallottam a férfi hangját.

Na, ez a csaj ne legyen vámpír. Akkor én meghalnék. - nem leszek. Nem fog elérni a vírus. Ezért kezeskedem!