|
6. rész
Sibill 2008.06.11. 21:33
 Vajon a régi álmok teljesülhetnek? És valóban azok a legfontosabb dolgok? A bosszú?
- Gondolod? - húzott elő egy Berettát. Elsőnek fel sem fogtam, hogy mit tart a kezében. Nem vagyok fegyvermániás, de volt szerencsém megtanulni, hogy mitől kell óvakodni. Általában a bérgyilkosok nem forgótáras pisztolyokat használnak, ugyanúgy, mint a terroristák. Szemétség rám nézve, mivel ezekben a fegyverekben akár huszonnégy tárosat is kaphatnak az eszelősebbek, és bármennyire vagyok gyors, ezekkel én sem vehetem fel a versenyt. Általában én egy Pitont hordok magammal, egy vadászpuskát a hátamra szíjazva, no meg a fegyvertáskámban lévő, és az oldalamra felcsatolt apró Walther PPK fegyvereket, amiket még anno James Bond is használt. A kések általában mindig máshol vannak, a legelterjedtebb a zokni, a nadrágszíj, vagy valamelyik nagyobb zseb, de én nem szeretem, ha zavarják a mozgásomat. Sőt, habár a filmekben igen királyul néz ki, hogy valaki előkap a cipőjéből egy bicskát, mégsem előnyös. Bármikor beleszúródhat a lábadba, ne is beszéljünk arról, hogy kurvára kényelmetlen. A kedvencem a csuklószorító alatt rejtegetett minipenge, a dobókéseket, és a japánok által kifejlesztett támadó kést, a Tando, és egy kulcs, amit még jónagyapámtól szereztem. Elég sok zárt ki tud nyitni, és ha mégsem, akkor ott van a végében rejtegetett drót is, ami viszont megint igencsak vacilálós. Mi sem jobb nnál, mint amikor a videókamerákat figyeled, megszólal a riasztó, és te a zárral vacakolsz, miközben két tucat őr támad rád minden oldalról. Az ilyen helyzetre szoktam én mondani, hogy szar ügy.Én és a mondásaim..... még szerény személyem is néha meglepődik saját magán. Most, hogy ezen eltöprengtem, megértem, nem a legmegfelelőbb időben, de eszembe jutott, hogy Daichinak egy szokásos német Glock Pistolen-je volt, amit tudomásom szerint a kommandósok használnak. Kéne nekem is szerezni pár fegyvert....bár miről is beszélek! Hiszen az összeset elkobozta, és most ott állok, egy nagy kaliberü fegyverrel szemben, fehér köpenyben, mintha a diliházból szabadultam volna.
- Gondolom. - húúú, micsoda menő szövegek. Mindjárt hanyatt esetk az ámulattól, de csak miután visszanyeltem az epémet a helyére. Én, ideges? Ugyan. - Nem gondolod, hogy szemétség egy védtelen emberre emelned a 92-edet?
- Mit vársz egy bérgyilkostól? - dobta vissza a magas labdát. Igaza van. Mit keresek itt, a jogok nélküli, erkölcstelen pokolban? Már századszorra teszem fel ezt a kérdést, de választ sosem kapok rá. - Amúgy is, azt mondtad, meg akarsz ölni. Nos, hajrá. Szívesen nézném végig, ahogy az életedért küzdesz. - vigyorgott ördögien. Komolyan nem értettem, miért lehet élvezetes valakit kínozni, de biztos velem van a baj. Vagy csak az egész világgal.
Lényegében ki akartam nyírni a fickót, ha szakad, ha törik, és ezen az elképzelésemen nem akartam változtatni. De mit tud tenni az ember, mikor nincs már semmi ütőkártyája? Elveszi a másiktól? Megykeveri a lapokat? A szerencséjében bízik? Vagy egyszerűen próbál valami kivezető utat keresnki, és addig agyal, míg el nem veszti a meccset?
Sosem voltam jó kártyajátékokban, elismerem, de ez fontosabb volt, mint néhány dollár vezsteség. Az életem függött tőle. Nem akartam pont ennek az embernek megadni azt a megtiszteltetést, hogy kinyírjon. Nem, még nem.
- Rohadékosat akarsz játszani? Benne vagyok, Benito. Csak ne csodáld, ha belefulladsz a negatív energiáidba... - miközben ezeket a szavakat kimondtam, próbáltam azon agyalni, vajon hogy tudnám elvenni a fegyverét. Nem hiszem, hogy három méterről nem találna el, és ha közelebb megyek, azt a golyót nem élem túl. Hol itt az igazság?
- Hé... - mosolyodik el - Látom, nagyon félted az életedet...miért nem egyezel bele a javaslatomba? Akkor nem kéne félned tőlem...
- Nem. Te meg fogsz halni.
- Nem is tudtam, hogy tudsz jósolni....
- Pedig néha jövőbelátó vagyok. Azt is megjósolom, hogy a saját két kezemmel fogom kitépni a mocskos szíved... - és furcsa mód, ezt tényleg komolyan gondoltam. Már alig vártam azt a percet, hogy végre a torkát szorongathassam. Az érzés miatt olyan döntést hoztam, ami talán az életemet is megváltoztathatta volna. Mármint, ha nem vagyok elég gyors. Elé szökkentem, és ugyanazt a technikát vettettem be, mint Daichinál, Visszatörtem a hüvelykujját, kicsavartam kezét, és lőttem. Eltalálta. Igaz, csak a vállát, de így is írtó módon felüvöltött, miközben hátraesett. Meglepődött a gyorsaságom láttán, pedig nem régen említette ezt.
- Fordult a kocka. Milyen érzés szétlőtt vállal imákat mormolni? - léptem közelebb hozzá. Teljesen elvakított a harag, és az utálat. Boldog voltam. Boldog, hogy megölhetem.
- Te.... - sziszegte, és a varját fogta, majd elővett egy nagyobb bicskát, és a bal kezével a hasamba akarta szúrni. Újra lőttem. A Kézfejéből kispriccent a vér, ahogy átment rajta a 9 mm-es kaliberű töltény. Ismét üvöltött. Elvigyorodtam, és arrébb rúgtam a kést.
- Azt hitted, ennyivel legyőzhetsz? Alábecsültél, Benito. Ez lesz a veszted. Már csak egy dologra lennék kíváncsi. - guggoltam le, és teljes erőmből a fejéhez tartottam a pisztolyt - Hogy merészeltél belépni az életembe? Hogy merészeltél megfenyegetni, és kihasználni azt, ami még akkor megvolt bennem? Hogy merészelted anyámat meghódítani, és ellenem fordítani? Hogy merészeltél egyátalán Németországba költözni?? - végre kiadhattam a dühömet, ami már nagyon régen fojtogatott. Elegem volt mindenből, és mindenkiből. - Azt hiszed, kell a segítséged, hogy Daichit megöljem, vagy bárki mást? Azt hiszed, hogy én olyan vagyok, mint ti? KOPJATOK MÁR LE RÓLAM!!!! - üvöltöttem.
- Ne, Taisuke... - könyörgött. Láttam a szemében a kétségbeesést, a haláltól való félelmét. Ismét elkomorodtam.
- Ne aggódj, Benito Harakurashi, a pokolban találkozunk. - mondtam halkan, és meghúztam a ravaszt. A koponyáját azonnal széttörte a golyó, így csak egy halk sikolyt tudott kiadni magából, majd végleg elhagyta a valóságot. Meghalt. Megöltem. Ott volt előttem, egy élettelen test, agyvelővel beterítve.
Felálltam. Nem hittem el, hogy ezt én csináltam. A fehér kórházi ruhám a vértől csillogott, miközben én reményvesztetten álltam a hulla felett. Most boldognak kéne lennem?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
